“A KNK kormánya alkotmányos hatáskörén kívül járt el, megsértette az állampolgárok alapvető jogait, és túllépte saját határait a Fálun Gong és annak gyakorlói elleni háborúban.”
— Edelman and Richardson [1]
Kína törvényeinek megsértése
Amikor Jiang Zemin lépéseket akart tenni a Fálun Gong ellen, nem számított neki, hogy a vonatkozó rendelkezések nem léteztek, vagy az általa szorgalmazott intézkedések alkotmányellenesek voltak. Elindította az üldözési kampányt, és cselekedeteinek támogatására később létrehozta a „törvényeket”. A Fálun Gong elleni kampány egy folyamatos emlékeztető a Kínai Kommunista Párt (KKP) azon képességére, hogy felülbírálja az alkotmányt.
A közelmúltban sokat emlegetett rendelkezés mellett, amely kimondja, hogy „az állam tiszteletben tartja és fenntartja az emberi jogokat” (33. cikkely), a KNK alkotmánya 16 további rendelkezést tartalmaz, amely felvázolja a konkrét jogokat és szabadságokat. Ezek tartalmazzák a vallásszabadsághoz való jogot (36. cikkely), a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot (35. cikkely) és az oktatáshoz való jogot (46. cikkely). Vannak olyan cikkelyek is, amelyek tiltják a jogellenes fogva tartást (37. cikkely) és a nők, gyermekek és idősek elleni erőszakot (49. cikkely).
A Fálun Gong üldözése során a fenti cikkelyek mindegyikét megsértették. A jogsértések sem korlátozódtak az alkotmányra. Amint Gao Zhisheng kínai emberi jogi ügyvéd rámutat, a Fálun Gong kezelésében a KKP figyelmen kívül hagyta a kínai büntető törvénykönyv rendelkezéseit, valamint az általános jogelveket, mint például a visszamenőleges hatályú jogszabályok (hírek) tilalmát (news). A jelentésében az Human Rights Watch hasonlóan rámutatott arra, amit úgy nevezett: a „jogállamiság látszatának a fenntartása”, kiemelve, hogy a kínai tisztviselők által a tiltás jogalapjaként hivatkozott jogszabályokat valójában 1999 októberében, teljes három hónappal azután fogadták el, miután az üldözést elkezdték (news).
A nemzetközi szerződések megsértése
Azok számára, akik ismerik a kínai emberi jogi helyzetet, meglepetés lehet, hogy az elmúlt évtizedekben a KKP aláírta vagy ratifikálta az összes legfontosabb nemzetközi emberi jogi egyezményt. A rezsim büszkén emlegeti a genfi állandó ENSZ-missziójának a honlapján, hogy „21 nemzetközi emberi jogi egyezmény tagja”.
E jogi kötelezettségek mellett a Fálun Gong elleni kampány komoly kérdéseket vet fel. A KKP által ratifikált főbb eszközök közé tartozik az 1948. évi népirtási egyezmény, az 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmány a gazdasági, szociális és kulturális jogokról (ICESCR), az 1984. évi kínzás elleni egyezmény és a gyermek jogairól szóló 1989. évi egyezmény. 1999 óta azonban a rezsim szisztematikusan megszegte a nemzetközi rendelkezések széles körét a Fálun Gong felszámolására tett erőfeszítéseiben. Ez magában foglalja az olyan jogok megsértését, amelyek azonnal eszünkbe jutnak, mint az élethez való jog, a vallásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és a kínzásoktól való mentesség joga.
A nemzetközi szerződések teljes listája, amelyekhez a KKP csatlakozott, valamint azok a módok, ahogyan gúnyt űztek ezekből a Fálun Gong üldözésében, itt (available here) érhetők el.
A kínai igazságszolgáltatás bűnpártolása
A kínai igazságszolgáltatás nem független, hanem inkább a KKP vezetésének az ellenőrzése alatt áll. Minden bíró párttag, és a párt nevezi ki és menti fel őket. A bírák munkahelyének a biztonsága ezért gyakran attól függ, hogy betartják-e a párt utasításait, különösen, ha kényes ügyekről van szó. Ezen okok miatt, miután a KKP vezetője, Jiang Zemin betiltotta a Fálun Gongot, a kínai bírósági rendszer nem az igazságtalanság elleni védőbástyaként, hanem az elnyomás eszközeként jelent meg (lásd a Jogászok Nemzetközi Bizottságának jelentését the report).
1999 októberében, három hónappal a nyílt üldözési kampány elindítása után a Legfelsőbb Népbíróság irányelveket kezdett kiadni az alacsonyabb szintű bíróságok számára, útmutatásokkal, hogy miként kell együttműködniük a Fálun Gong elleni kampányban. A következő hónapban a Legfelsőbb Népbíróság arra kötelezte a bírákat, hogy teljesítsék szerepüket azáltal, hogy „határozottan súlyos büntetést szabnak ki”. Egy héttel később a Fálun Gong gyakorlók első „tárgyalására” került sor Hainan tartományban. Az egy napnál rövidebb tárgyalás végén mind a négy gyakorlót 12 év börtönbüntetésre ítélték azzal a homályos váddal, hogy „eretnek szervezetet használtak a törvény végrehajtásának aláásására”. Azóta több száz embert 18 évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek (a vádak és az ítéletek áttekintését lásd az Amnesty International jelentésében Amnesty International’s report).
A börtönbe került Fálun Gong-követők túlnyomó többsége azonban sohasem jelent meg egy bíró előtt. Ehelyett három évig tartó adminisztratív fogva tartásra ítélték őket a „munkán keresztüli átnevelő” táborokban (re-education through labour ).
“A Kínában létező valódi hatalmi struktúra sehol sem található meg az alkotmányban. A valódi hatalom a kommunista párt kezében van.” — Daniel Chow, kínai jogi szakértő [2]
Referenciák:
[1] B Edelman és JT Richardson, Falun Gong and the Law: Development of Legal Social Control in China (Fálun Gong és a törvény: A jogi társadalmi ellenőrzés fejlődése Kínában), Nova Religio, Vol. 6, No. 2, 2003. április, 312-331, 312. o.
[2] D Chow, The Legal System of the People’s Republic of China (A Kínai Népköztársaság jogi rendszere) (St. Paul, 2003), 114. o.
